Cégtörténet

A Graphisoft 1982-ben, a gazdasági liberalizáció egyik első magánvállalkozásként indult. Arra a magyar szellemi tőkére építettünk, amely a viszonylag magas szintű matematikai oktatás és kultúra révén rendkívül sok kiváló számítógépes szakembert termelt, sokkal többet, mint amennyit a hazai ipar gazdaságosan foglalkoztatni tudott. A 70-es évek végére a "szoftver export" (ami többnyire szoftver szakember exportot jelentett) virágzó üzletté nőtte ki magát. Mi is exportálni akartunk, de megkíséreltük ezt magasabb szinten: nem magunkat, hanem a termékünket eladni.

Specializálódtunk egy jól meghatározható piacra, ahol előnyeink a legjobban érvényesíthetők, és hátrányaink (pl. a tőke és marketing és a management tapasztalat hiánya) a legkevésbé zavarók. Apple számítógépeken kezdtünk dolgozni, mert az Apple image része volt a "garázs" image, (az induláshoz nekünk sem igen volt másunk, mint egy garázsnál is kisebb padlásszobánk) és építészeknek fejlesztettünk, mert ez a piac többségében kis cégekből áll, akik számára magától értetődő, hogy hozzájuk hasonló kis cégektől is vásárolnak.

A stratégia működött: 1987 óta a Graphisoft a legnagyobb magyar szoftver exportőr, termékünket, az ArchiCAD-et 5 világrész 80 országában 22 nyelven áruljuk. Az 1994-es 12 millió dolláros, az 1995-ös 15 millió dolláros, az 1996-os 19 millió dolláros és az 1997-es 22 millió dolláros bevétellel az Apple Macintosh-on futó építész CAD (Computer Aided Design) programok világpiacán többet adunk el, mint a legnagyobb amerikai vagy nyugat-európai versenytársaink. Budapesti fejlesztő központunkban, müncheni, bristoli, madridi, newtoni és tokiói leányvállalatainknál több mint 300 kollégám dolgozik. Ma a világ több mint 100 000 építésze tervez az ArchiCAD-del. A siker azonban olyan táplálék, amely nem jóllakottá, hanem még éhesebbé tesz. Ma már az ArchiCAD-et nem csak Apple Macintosh-okon, hanem IBM kompatibilis gépeken is áruljuk, és célunk, hogy néhány éven belül az építész CAD programok között géptípustól függetlenül is az ArchiCAD legyen a vitathatatlan "ipari standard".

Steve Jobs álma az Apple indításakor, 20 évvel ezelőtt ez volt: számítógépet adni mindenkinek a kezébe, olyan gépet, amit mindenki tud kezelni, mint egy telefont vagy egy autót. Mi valami hasonlót szeretnénk csinálni az építészetben. Azoknak az építészeknek is munkaeszközt adni a kezébe, akik ma még idegenkednek a számítógépes tervezéstől, elsősorban annak gépiessége, műszaki jellege miatt. A hangsúly nem feltétlenül a program szolgáltatásainak, funkcióinak mennyiségén van, hanem ezek kezelésének természetességén, egyszerűségén és azon, hogy ezek mennyire követik az alkotói fantázia logikáját. Be szeretnénk bizonyítani, hogy az alkotói szabadságot és kreativitást a számítógép nem korlátozza, hanem növeli, ahogy a telefon a kommunikációs szabadságot, az autó a mozgásszabadságot. Az autó nem attól lett tömegcikk, hogy több lett benne a lóerő, hogy gyorsabb lett, vagy légkondicionáló került bele, hanem mert olyan egyszerű lett a vezetése, hogy már nem kellett hozzá hivatásos sofőr.

A számítástechnika is ebben az irányban indult el 20 éve a PC-vel, de ezen belül a CAD ma még mindig zömében csak a "hivatásos sofőrök" kezében működik. A világ több mint fél millió építészének ma még csak kisebb része használ CAD-et, és nem azért, mert nincs rá pénze, hanem azért, mert neki idegen a használata. Az ArchiCAD annak köszönheti a sikerét, hogy már ma is közel áll a célhoz: nagy teljesítményű, profi eszköz, amit az építész élvezettel használ. Ez a cél nemcsak azért vonzó, mert sok száz millió dolláros piacról beszélünk, de azért is, mert hisszük: ahogyan az autó elterjedése a közlekedést, úgy a számítógépes tervezés mindennapivá válása az építészetet helyezi új dimenziókba. A CAD nemcsak a produktivitás eszköze, hanem a vizuális kommunikációé is. Az építészet lényege a funkcionalitás és a vizuális élmény egysége, és ha az építész tervei minőségéről nem csak elvont alaprajzok, hanem fotorealisztikus térbeli képek és Virtual Reality (látszólagos valóság) animációk segítségével győzheti meg az építtetőt, talán kevesebb csúnya ház vesz majd körül minket.

Tudom, hogy rendkívül szerénytelennek tűnik abban bízni, hogy e szép feladat megvalósításában a Graphisoftra vezető szerep vár. Talán azért vagyok ilyen optimista, mert álltunk már néhányszor olyan, hozzánk képest rendkívül nagy feladat előtt, amit végülis sikerrel megoldottunk. A Graphisoft, nagy nyugati versenytársaihoz képest, igencsak hátrányos helyzetből indult 1982-ben: tőke és hitel hiány, vállalkozásellenes gazdasági politika, rendkívül gyenge infrastruktúra, COCOM korlátok, és még ezer hasonló hátrány. Mégsem éreztem úgy, mintha "peches helyre születtünk volna", sőt, kimondottan szerencsésnek érzem induló helyzetünket.

Lehet, hogy a politika nem támogatta a vállalkozásokat annyira, amennyire optimális esetben lehetett volna, de ne felejtsük el, hogy milyen 33 év után jelentek meg 1982-ben a mégoly korlátozott magánvállalkozási formák. Azok után a "karrierlehetőségek" után, amit a szigorúan kordában tartott és szinte kötelező kontraszelekcióval szabályozott állami vállalatok nyújtottak, a késztetés arra, hogy aki lehetőséget érez magában, az saját lábára álljon, nagyobb volt mint akár Amerikában a "korlátlan lehetőségek" tradicionális hazájában. Az importkorlátozások, illetve a nyugati exportkorlátozás, a COCOM is kezünkre játszott: ezek nélkül nem remélhettünk volna olyan hazai megrendeléseket, amelyek elindították a céget. Ez kényszerített minket arra is, hogy olyan termékeket, melyeket nyugati kollégáink sokkal nagyobb teljesítményű gépeken kínáltak (amikhez itt nem juthattunk hozzá) mi rendkívül kis gépeken készítsünk el. Így, amikor a számítástechnikában a személyi számítógépek átvették a főszerepet, mi már nagyon értettünk ahhoz, hogyan kell kis hardverre nagy szoftvert írni.

A tőke hiányát "pótolta" az alacsony életszínvonal: akkoriban munkabérünk a hasonló nyugati bérek tizedénél is kevesebb volt. Ez a különbség jelentette a "hitelt". Ma már persze, azoknak a munkatársaimnak a jövedelme, akiknek érdemi alkotó részük van termékeinkben és azok eladásában, megközelíti a nyugati kollégák jövedelmét. Nem abból élünk, hogy olcsóbbak vagyunk, hanem hogy jobbak. Sokszor javasolták kereskedelmi partnereink, hogy rejtsük el a termék magyar eredetét egy nyugati cég mögé, mert úgy a vevő bizalma nagyobb lesz. Mi is könnyebben veszünk meg egy német, japán, vagy amerikai TV-t, autót, mint bármilyen kelet-európait. A magyar szoftvereseknek jó a hírük a szakmában, de néhány kivétellel a termék általában már német, amerikai vagy más zászló alatt születik, és a végső felhasználó a bedolgozó magyarokról már nem is tud.

Kontinensünknek ez a fele már sok nagy tudományos és műszaki elmét adott a világnak. A jól ismert orosz és lengyel matematikusok, fizikusok, csillagászok (mint pl. Lomonoszov, Kopernikusz, Kepler) mellett néhány magyar nevet említenék: Bolyai János, a modern geometria megalapozója 200 évvel ezelőtt, Puskás Tivadar, a telefonközpont és a telefonhírmondó felfedezője 100 évvel ezelőtt, de az egész számítástechnika elméleti alapjait is magyar matematikus, Neumann János fektette le 50 évvel ezelőtt.

Ezeket a szellemi sikereket azonban üzleti sikerré konvertálni Kelet-Európában eddig ritkán sikerült. Újra szerénytelennek kell lennem, de azt hiszem: a Graphisoft pédájával először fordul elő, hogy a high-tech ipar bármely szegmensében egy kelet európai cég a világpiacon nemcsak az innovációban, de annak termékké formálásában és eladásában is az első. Hogy ma már ez könnyebb, az talán éppen annak az iparágnak köszönhető, amelyben mi is dolgozunk és amit úgy hívnak, hogy "information technology". A mozgás és utazás technológiájának a múlt században elindult forradalma után ma az információáramlás forradalma járul hozzá ahhoz, hogy a világ hihetetlenül kicsivé zsugorodjék. Ma, ha budapesti irodámban ülök és bármilyen eszközre, műszaki, vagy piaci információra van szükségem, vagy ha a szomszéd szobánál távolabb ülő kollégámmal vagy vevőmmel akarok kommunikálni, ugyanazt az E-mail hálózatot használom, ugyanúgy és ugyanannyiért, amihez a Szilikon Völgy-beli irodámban is fordulok.

A Graphisoft példájával azt szeretném illusztrálni, hogy ebben az országban nem csak eladni, de termelni is üzlet. 1990 és 1993 között mi is részt vettünk a hazai import üzletben, mi voltunk az Apple kizárólagos magyarországi forgalmazója, ami vitathatatlanul profitábilis üzlet volt. 1993-ban mégis eladtuk ezt az üzletágat, mivel világosan láttuk: a saját termék fejlesztése és eladása a világpiacon nem csak sokkal szebb munka, de sokkal több profitot is hoz, mint az import. A hazai "nyersanyag" a jól képzett és rendkívül motivált munkaerő. Azért hangsúlyozom a motivációt jobban, mint a képzettséget, mert hiszem, hogy az előbbi a fontosabb. A gazdasági sikerek többnyire bizonyítani akarásból születtek, mint például Németországban és Japánban egy vesztes háború után. Egy kicsit mi is egy vesztes háború után vagyunk és mi is bizonyítani akarunk.

Nem csupán túlélni.